Amit a lékpecázásról tudni kell!

A téli-horgász két lehetőség közül választhat: vagy az állóvizek elegendő vastagságúra hízott jegére merészkedik, s lékből próbálkozik, vagy folyóink, a hideggel szemben ellenállóbb, még nem befagyott részein veti be horgait. Mielőtt a jégre lépünk, különösen, ha számunkra ismeretlen területen járunk, mindenképpen érdeklődjünk előzetesen a helyi horgászegyesületnél, hogy egyáltalán megengedett-e a lékhorgászat, s ha igen megfelelő-e a jég vastagsága.

Hacsak tehetjük, soha ne horgásszunk jégen egyedül, s a biztonságunkat ne kockáztassuk a halak kedvéért. Ha viszont jó 18-20 centiméteres a jég, vagy még vastagabb, bátran rámerészkedhetünk. Kisebb-nagyobb tavaink, folyóink árterei, morotvái, ahol nincs számottevő áramlás, kiváló lehetőséget biztosítanak a téli horgászatra.

Elsősorban ragadozó halakra, azok közül is csukával érdemes próbálkozni. A felszerelést, s a módszert erősen behatárolják a körülmények. A legjobban akkor járunk, ha úszós felszerelést állítunk össze, melynek segítségével a vízoszlop bármely magasságában kísérletezhetünk. A csali szinte kizárólag élő hal (bodorka, vörösszárnyú keszeg vagy kárász) lehet, s a méretéhez kell szabnunk az úszó nagyságát. Az úszó alá annyi súlyt tegyünk fel, mellyel már önmagában is függőlegesen áll a vízben, de ne olyan sokat, hogy a csalihal le tudja meríteni. Igyekezzünk a lehető legkisebb úszót és súlyt használni, hogy a ragadozónak minél kisebb ellenállást kelljen leküzdenie, amikor elragadja a csalihalat.

Maradjunk mindig a készségek közelében, hogy tudjunk reagálni a történésekre. A csuka általában tovaúszik az elragadott csalihallal, s időbe telik, míg beforgatja, s elkezdi lenyelni. Hogy a horgunk elég mélyen legyen a szájában, zsinórt kell adnunk neki, hogy minél kevésbé vegye észre a bajt. Néhány méter elegendő, s ha úgy gondoljuk, hogy elérkezett a bevágás ideje, a mozdulat során igyekezzünk a lék esetleg éles peremét elkerülni a zsinórunkkal.

A biztosabb akadás érdekében hármashorgot kössünk a zsinór végére, melynek egyik ágára kerül majd a csali. A drótelőke alkalmazását nem spórolhatjuk ki, hiszen a csuka szája körül több igen éles ív található, melyek bármelyikéhez érve elszakadhat az egyszerű damil. A drótelőke szokásos hossza 20-30 cm, anyaga pedig a kevlártól az egyszerű acéldróton keresztül a volfrámig terjedhet. Ami fontos, hogy a szakítószilárdsága legkevesebb 6-8 kg legyen.

A léki horgászat során alapvető, hogy megjelöljük a kivágott lukat, hogy sem kiránduló, sem másik horgásztársunk véletlenül se léphessen bele. A kivágott lékdarabot mindenképpen vegyük ki a felszínre, s helyezzük a luk mellé, s ha tehetjük, amikor haza indulunk egy oda nem illő nádszállal, vagy fadarabbal is jelöljük meg a helyet. Ha a kivágott tömböt a jég alá nyomjuk, akkor semmiféle kiemelkedés nem figyelmeztet a lukra, hamar bepillézhet, amint magára hagyjuk, s ha esetleg egy kis hó is ráesik a vékony jégre, teljesen észrevehetetlen lesz. Amint rálép valaki azonnal be fog szakadni.

Ha szerencsénk van, a didergésért hal lesz a jutalmunk, melyet jobb, ha hazatértünk után mihamarabb elkészítünk.