Az időjárási frontoknak a ponty étvágyára és viselkedésére gyakorolt hatása az évszak és a napszak függvényében változik. Az intenzív időjárási folyamatokat előidéző frontok hazánkat leggyakrabban az Atlanti-óceán felől közelítik meg. Hidegfrontbetörés előtt néhány nappal déli-délnyugatira fordul a szél, a levegő páratartalma jelentős mértékben megemelkedik, csökken a légnyomás. A front időtartama, vagyis az átvonulás ideje és az intenzitása nagymértékben függ az adott terület földrajzi fekvésétől, hőmérsékletétől, páratartalmától. A légmozgás hatására a különböző hőtartalmú vízrétegek keveredhetnek. A hirtelen légnyomáscsökkenés következtében mérgező gázok (metán) szabadulhatnak fel az iszapból, melyek csökkentik a víz oldott oxigéntartalmát.

A pontyok ilyenkor gyakran csoportosulnak a felső vízrétegekbe, és ún. „pipálással ” próbálják a légkör oxigénjét hasznosítani. Ezekben a napokban táplálkozás szempontjából inaktívvá válnak.
Miután betört a front és megérkezett a hûvösebb levegő, a szél általában északi, északkeleti irányú lesz. Az átvonuláskor és utána ismét intenzíven táplálkoznak a halak. Ebben az időszakban az esetlegesen lehulló csapadék és az erőteljes légmozgás oxigénnel dúsítja a vizet. A pontyok viselkedése is alapvetően megváltozik, mivel felgyorsul a vérkeringésük és az anyagcsere-folyamataik. Gyakran kiugranak a vízből, elárulva tartózkodási helyüket. A kapások is gyakoribbá válnak. Az ugrálás másik funkciója az élősködőktől (pontytetû) való megszabadulás. Iszapos fenéktalaj esetén, gyakran az ún. „dúrás” árulja el táplálkozásuk pontos helyét. Ennek az érdekes jelenségnek a legmeghatározóbb ismertetőjegye a hirtelen felszökő és a víz felszínén szétterülő apró buboréktömeg, amely az iszapból felszabaduló gázokkal ellentétben a hal útvonalát követve egy bizonyos irányba halad. E tulajdonságukkal a pontyok elárulják táplálékfolyosóik irányvonalát. Ezeket a csatornákat evezővel vagy egy hoszszú nádszállal könnyedén ki lehet tapogatni a keményebb, agyagos részek után kutatva, és ennek hatására az etetést is koncentráltabban végezhetjük. Érdekes, általam is megfigyelt jelenség, hogy egyes tavakon a pontyok az erős szél által keltett áramlatokkal sodortatják magukat. Ezek az áramlatok gyakran magukkal ragadják a ponty természetes táplálékbázisát képező állati szervezeteket (árvaszúnyoglárva, szitakötőlárva, kerekesféreg, víziászka, vízibolha, kandicsrák), melyek a vízterület széliránnyal megegyező oldalán felhalmozódnak, és a pontyok is erre a területre csoportosulnak. Az időjárási frontok sok horgász szerint a fogásokat tekintve inkább előnnyel szolgálnak.
Használjuk ki ezeket az emberi szervezet számára gyakran nehéz napokat, mert a pontyhorgászat
terén csodás meglepetések érhetnek bennünket.

A pontyok étvágyára ható környezeti tényezők:
1. Időjárási frontok.
2. Évszak, napszak, a nappalok és az éjszakák hossza.
3. Napfény, az átvilágított (fotikus) vízréteg vastagsága, vagyis az átlátszóság.
4. A napi hőingás, a víz hőmérséklete, továbbá a különböző hőtartalmú vízrétegek vastagsága.
5. Széljárás, uralkodó szélirány, szélerősség.
6. Légnyomásváltozás.
7. Holdjárás.
8. Az áradás és apadás gyakorisága, időtartama.
9. A sodrás erőssége.
10. A víz oldott oxigéntartalma.
11. A vízben felhalmozódó szerves anyag mennyisége.
12. Az adott horgászvíz természetes táplálékbázisa.
13. A pontyok életkora, életkorhoz kötött kondíciója, egészségi állapota.

A pontyok étvágyára ható emberi tényezők:
1. Tájidegen halfajok betelepítése természetes vizeinkbe, melyek táplálékkonkurensei őshonos halfaunánknak, továbbá az ivadékok jelentős hányadát károsítják.
2. A mesterséges horgászvízi etetés gyakorisága, az etetőanyag összetétele, emészthetőségének ideje.
3. A horgásztavak időszakos fertőtlenítésére felhasznált klórmész és mészhidrát mennyisége, a semlegesülés időtartama.
4. A felelőtlen mértékû mûtrágyaés növényvédőszer-felhasználás, illetve egyéb szerves szennyezőanyagok (ipari szennyvizek) beszivárgása természetes vizekbe, amely a növényi planktonok és egyes hínárfélék elburjánzását, az ún. eutrofizációt gerjeszti.