|
Én is kissrác koromban kezdtem a pecázást, és mint nagyon sok gyerek, én is úszózással töltöttem a horgászidõt a nyári vakációm alatt a Felsõtisza holtágain. Bámulva néztem Nagyapámat, aki fenekezõbottal járt az "igazi" Tiszára. Általában kevesebb halat fogott, mint én, de a halak nagyobbak voltak. Késõbb természetesen én is fenekezõhorgász lettem, mert ugye így már "nagyhalat" is tudtam fogni. "Fenekezõhorgászként" az évek folyamán egyre jobban kezdtem vonzódni a finomabb módszerekhez, mert észrevettem, hogy ezek legtöbbször eredményesebbek a "hagyományos" módszereknél. Észrevettem, hogy a finomabb szerelékre jobban rámegy a "nagyhal" is, de ezek mellé még több kisebbet is tudok fogni, amitõl rögtön izgalmasabb lett a horgászat. Különösen a nagyobb halak fogása lett izgalmasabb, mert itt már elég volt egy-két hiba fárasztás közben, és a hal elszabadult. A módszerek állandó finomítása közben jutottam el az úszós horgászat újbóli felfedezésén kívül a feederbotos fenekezés alkalmazásához. Ezzel szeretném az olvasót egy kissé megismertetni...
A feederbot a folyóvizi békés halak, keszegfélék horgászatának kiváló eszköze. A bot legfõbb jellemzõje, hogy spicce úgy van kialakítva, hogy jól jelezze a halak kapását, ezáltal elkerülhetjük a folyóvízen nem igen mûködõ kapásjelzõk használatát. A gyártók a feederbotokon kívül egyéb botokat is kifejlesztettek erre a célra, ilyenek még a winklepicker (rezgõspiccû), és a ledger botok, de a feedert is többféle erõsségben készítik. A bõ választék célja, hogy a horgász mindig a körülményekhez képest legfinomabb módszert tudja kiválasztani. A körülményekhez való maximális alkalmazkodást az is segíti, hogy a botokat cserélhetõ, változó hajlékonyságú spiccekkel látják el. Mik ezek a "körülmények"?
Folyóvízen legfontosabb körülmény a víz sodrása, ez dönti el, és persze a dobótávolság, hogy mekkora dobósúlyt kell használnunk. (Egy másik körülmény lehet még az ott tartózkodó halak nagysága is, ez elvileg meglátszik majd a zsinórválasztásban is, azonban a gyakorlat általában az, hogy egy jó bottal, 16-os zsinórral, kellõ rutinnal, 5kg-ig jó eséllyel kivehetjük a halat.) A szokásos dobósúly winklepicker botnál 5g-15g, feedernél 10-40g is lehet, ami egy kisebb etetõkosár eldobását is lehetõvé teszi. A feeder angol szó, jelentése: "etetõ", ez némileg utal a bot funkciójára is.
A feeder botok hossza általában 3.3-3.6m, de ritkán látni 3.9m hosszban is, 2-3 részes kivitelûek, a teleszkópos igen ritka, és szerintem csökkenti a bot erejét és növeli a súlyát, egyszóval nem jó. Igazából minden teleszkópos botról ez a véleményem, bár az ember 4-5m feletti bothosszban kénytelen teleszkópost használni. Még szerencse, hogy feederbotunk nem ilyen hosszú, így használhatunk 2-3 részes "rakós" botot. Létezik light, medium, heavy típus, ez a bot hajlékonyságára, erõsségére, és a spiccek érzékenységére utal. A lighttõl a heavyig a botok erõsödnek, egyre több dobósúlyt lehet velük eldobni, viszont egyre "keményebb" lesz a spiccük, ami a kapások észlelését kissé nehezítheti. Érdekes, hogy a bot marad "C" akciós, de a görbületet egyre nagyobb terhelésen veszi fel. Én folyóvízi horgászatra a 3.6m, 3 részes, heavy, esetleg medium erõsségû feedert tartom a legjobbnak. Ezek a botok el vannak látva 1-2-3db lágyabb spiccel, amelyekkel "finomabb" módszerekkel is horgászhatunk, de gerincességük lehetõvé teszi a nagyobb halak elleni küzdelem sikeres felvételét is.
A zsinórméret az esetek 90%-ában 16-22-es közötti, de különleges esetekben bevethetjük a 14-est (közeli horgászat, nagy sodrás), de a 25-ost is (akadós terep). A 25-össel vigyázni kell, mert ez már túl erõs, és eltörheti a botunkat is! A zsinórok között én általában távolabbi fenekezéshez a keményebb típusokat szeretem, mert ezek kevésbé nyúlnak, ami gyorsítja a bevágást, és növeli annak erejét. Igen jó az RTM, és a Shakespeare Sigma, bár vékonyabb méretben a lágy Kamasaki Euromatchot használom, mert a közeli horgászat miatt elegendõ a bevágáshoz a nyúlás miatt kisebb erõ is, ami így kíméli a botot és a "halszájat", és fárasztáskor jobban segít a nyúlós zsinór a hal kitöréseinek fékezésében, bár azért itt a boté a fõ szerep. Sokan a Főzsinór és a horog előke közé 40-100 cm közti feeder gumit raknak. Ezzel védik ki a vékony előke elszakadását egy beugró nagyobb hal fárasztása során. Fontos még megemlíteni, hogy ennél a módszernél javasolt a süllyedő zsinór használta.
Orsónak 35, 40-es meretût célszerû használni, távoli dobásokhoz jobb a 40-es, lehetõleg magasított, dobbal. Vásárláskor, tekintettel a viszonylag vékony zsinórra, célszerû az "orsó fékjébe beruházni". Az orsó választásához sajnos csak negatív tanácsot tudok adni, a Silstar-Eurostar típusú orsók fékrendszere nem a legtökéletesebb! Mivel igen sokféle zsinórra lehet szükségünk, celszerû mindjart 2-3db pótdobot is beszereznünk orsónkhoz. Én már egy ideje nem követem az "egy bot - egy orsó " elvet, igyekszem az egy két használható orsómhoz több dobbal rendelkezve lefedni a szükséges zsinórigényeket. A 40-es orsóméret szinte minden általam gyakorolt horgászmódszerhez kielégítõ, ezért ha egy méretet kéne választanom mindenképpen ezt a méretet választanám, mert ezzel sokkal messzebb lehet dobni, mint a kisebb orsókkal, de a súlya még elfogadható. Sokan használnak feeder boton nyeletőfékes orsót. Ez persze nem elengedhetetlen, csak egy kényelmi funkció. A nyeletőfékes orsó nagyban elősegítheti a horgászást, főleg ha 2 feederrel horgászunk egyszerre.
A feeder horgászat alapvetõ eszköze az etetõanyag célbajuttatásara az etetõkosár. Mivel botunk nem 100- 300g-os dobósúlyú "nehézbombázó", ezért kisebb példányait használjuk a kosaraknak, de vannak speciális feederkosarak is, ezek dróthalóból vannak, igen könnyûek, de az anyag megmarad bennük. Másik speciális kosár a csontikosár, ami egy zárt "doboz", lukakkal az oldalán, ahol a csontik kimászhatnak. A Mosella cég egy csontikosara pedig egy "igen bõ lukú szivacs", amibe a csontik elõbb belemásznak, majd a bedobás után kimosódnak a vízbe. Csontikosárban folyóvízre a Drennan cég kosarát ajánlom, ami igen jól megáll a sodrásban. Csontikosarat barkácsolhatunk is, TIC-TAC, vagy "Édeske" dobozából, azt 5-os fúróval kifurkálva, egyik lapjára 15-25g ólmot ragasztva, drótból fület csinálva jól használható eszközt kapunk. A furatok száma és az ólmozás tudatos megválasztásával pedig az adott, ismert vízre egyedi kosarat konstruálhatunk... Manapság nagyon sok féle kosarat kapunk a boltokban. Egész speciális kosarak is léteznek. Pl: távdobó rakéta kosár, vagy begumizott kosár, speciális gubancgátlóval ellátott kosarak…
Én általában Gamakatsu horgot használok 12-10-8 méretben, legtöbbször 10-est, aztán a fogott halak méretébõl, fajtájából levonva a következtetéseket, esetleg cserélek...
Ezzel a bottal horgászva a folyókon nincs úgy megkötve a kezünk, mint az úszós módszereknél, ott horgászhatunk, ahol meg tudjuk állítani a szerelésünket a sodrásban. Ez a nagy elõnye az úszós módszerekkel szemben, amelyek hatótávolsága folyóvízen néhány speciális esettõl eltekintve a bot hossza2 méter. Ez egyben nagy kihívás is, meg kell találni a halakat, akárhol vannak, majd a helyet meg kell horgászni! Ez utóbbi sokszor a nagy sodrás, akadó, stb miatt igen nehéz feladat, de meg kell próbálni. Egyik legnagyobb probléma a víz sodrása, aminek hatását csökkenteni tudjuk a vékonyabb zsinór, és az áramvonalasabb, nehezebb kosár használatával. A dobási tecnikán is sok múlik. A folyóvízben használatos dobási technika lényege, hogy a szerelés vízre érésekor nem váltjuk azonnal vissza az orsó karját, hanem a zsinórt kezünkkel kissé fékezve megvárjuk, míg a súly a fenékre ér. Ezt a boton is érezzük, de a zsinór belazulása is jelzi. Ekkor váltjuk át az orsó karját, és tesszük a botot a bottartó ágasra. A zsinór és a spicc közel derékszöget zárjon be egymással, így a legjobban látható a kapás. Ha bedobás után a bot bólogat, és a zsinór vándorol, akkor sajnos a kosár nem vett föl stabil helyet, nehezíteni kell a kosarat, vagy vékonyabb zsinórral kell próbálkozni.
Visszaforgóban horgászva éppen a víz sodrását használjuk ahhoz, hogy a csali a kívánt helyre kerüljön, úgy, hogy könnyû ólmozást használva, kissé túldobunk a visszaforgón, majd hagyjuk az áramlással sodródni a szerelést, ami pontosan az áramlat és a visszaforgás között fog megállni , ott ahol a táplálék is összegyûlik. Ez a rész természetesen több halfaj tartózkodási helye, így bízhatunk a gyorsan bekövetkezõ kapásban.
Ismeretes a kosár görgetése is, ezt a módszert alkalmazva nagy területeket fésülhetünk át szerelékünkkel és csalinkkal. A görgetés csak akadálymentes, általában egyenletes kavicsmederben mûködik jól, ilyen terep viszonylag kevés található folyóinkban.
A módszerek az általam említetteken kívül is igen sokfélék lehetnek , azok a jók amelyek kézzel (hallal) mérhetõ eredményt hoznak. A különbözõ halfajok sokféle tartózkodási helye miatt fogásuk különbözõ horgászmódszereket igényel, amiket ismerve jobban foghatók. Íme néhány konkrét halfajhoz igazított módszer, ami nálam sokszor bevált.
A paduc a folyók gyorsabb folyású szakaszának hala, jellemzõ élõhelye a márnaszinttáj. Itt a folyók egyenletes folyású, közepes gyorsaságú, nem túl mély, általában kavicsos aljzatú helyeit kedveli a legjobban, itt a kavicsokon növögetõ moszatok-algák csipegetésével tölti idejét, csapatban mozog, a közhiedelemmel ellentétben szerintem nem túl félénk hal. Fogásához nem csontikosarat használok tisztán csontival, hanem hagyományos kosárba tett bõ kenyeres etetõanyagot, amibe azért néha kerül egy-két szem csonti is. A paduc nem vonzódik annyira az édes illatú távcsalikhoz, de a kenyér aromáját nagyon szereti. Úszós horgászatánál ezért is alkalmazzák elõszeretettel a kenyérzsákos etetést. A csali 1-2-3 szem zöld vagy sárga csonti, 12-es horgon. Az elõke nem túl hosszú, 30-50cm, a csúszó kosár után kötöm a fõzsinórra, 14-16-os zsinórméretben. Fontos az egy pontba dobálás, hogy az etetés egy sávot képezzen a meder alján, ami végén ott a csalink. Én a horgászat elején dobok egy párat az etetés kedvéért, majd késõbb negyedóránként. Ha beindul a kapás akkor az ember sûrûbben fog dobálni. Ha egy-másfél óra múlva sincs kapás, lélekben felkészülhetünk a betlire, mert a paducok igen hamar ott vannak az etetésen, ha nem, akkor valami bibi van a hellyel.
A domolykó a márnaszinttáj, felsõ dévérszinttáj hala, mindenevõ, de a balin után a leghalevõbb pontyféle, és a legkiismerhetetlenebb. Igen félénk hal, kedveli a folyók sekélyebb részeit, a felszín közelében is mozog, de a sekélyesben a fenéken is megtalálható. Paducozás közben vettem észre, hogy a sekélyes részre szóródott etetõanyagra odasereglett snecik közé oda-odakap a domolykó, ezért aztán a kosárba etetõanyag került, ami vonza a sneciket, a horogra meg kishalszelet, amit a domolykó kapott el. Csontival, nagyobb gilisztával is foghatunk domolykót, vagy jászt a folyók 1-1.5m mély erõs folyású, vagy az ezeket követõ viszonylag nyugodtabban folyó részein is. Az elõke ilyenkor a kosár fölött van, és viszonylag hosszú 70-100cm, ezen van a 8-10-es horog, 16-18-as zsinóron. Az etetõkosárba a vérlisztes etetõanyag mellé csonti, gilisztavagdalék is kerülhet bõségesen. Ne lepõdjunk meg, ha a szerelésre egy-egy márna is befut.
A márna kedveli a gyors, mély vizet, viszonylag félénk hal. A márna tartózkodási helyét csak közelrõl tudjuk meghorgászni a nagy sodrás miatt, tehát a partnál már melyülõ, gyors vízhez menjünk. Etetõkosárnak általában csontis kosarat használok, de nem tisztán csontival, hanem jól összeálló, PV1-el ragasztott, vérlisztes, darabos etetõanyag közé keverem a csontit, gilisztadarabot. Ezt a masszát így is kb 5-10 perc alatt mossa ki az áramlat a kosárból. A csontikosárba, vagy hagyományos kosárnál utánna gyakran kerül plussz ólmozás a gyors áramlás miatt. A csali giliszta, csonti, sajt, fradikolbász, virsli. A sajtból a puha sajtokat kedvelem, a "kockasajt" típusúakat. A "Paprika C" nevû a legjobban horogálló, és illatát is szeretik a márnák. Ha túl puha sajtot vettünk, gyúrjuk össze kenyérrel, így horogállóbb lesz. A márna kapását nem lehet általában jól látni a spiccen, mert a bot "csak" repülve elindul a víz felé, a bot elkapásához viszont jó reflexek kellenek...
A dévér a folyók mély, nyugodt szakaszát kedvelõ hal. Ilyen hely a folyó lassú, alsó szakaszának sodorvonal széle-közepe. Ez a kanyarok kulsõ ívében egész közel van a parthoz, itt meghorgászható a hely spicc, vagy bolognai bottal. Ugyanezen kanyar belsõ ivérõl is elérhetõ a hely federbottal, ha esetleg nem tudnánk átmenni, vagy "valamilyen okból" a mély vizet nem a hirtelen mélyülõ, hanem a laposabb felérõl szeretnénk meghorgászni. Ezt például estefelé érdemes megtenni, mert ilyenkor a dévér és egyéb keszegfélék hajlamosak a sekélyebb vizet felkeresni táplálékszerzés céljából. A szerelés lényege az igen hosszú elõke, ami akár 1m is lehet, csalinak bevált a csonti, néha a trágyagiliszta. Különleges esetekben a csonti, tejeskukorica szendvicset is alkalmazom, különösen este a laposabb, de nem túl sekély részeken amurban reménykedve. Etetõanyagként az édesebb anyagokat használjuk, lehetõleg csonti hozzáadásával.
A különleges jelzõ csak arra vonatkozik, hogy a feederbot nem csak keszegfélék horgászatára használható, hanem mivel igen jól jelzi a kapást, és viszonylag erõs bot, fenekezõbotként szinte minden halfaj ellen, még egyes rablók ellen is sikeresen alkalmazható. Kiemelném a fenekezést süllõre, mert itt kapáskor a kényes süllõ alig érzi a bot okozta ellenállást, mi meg jól látjuk a finomabb kapásait is, de a bevágáshoz azért elegendõ ereje van egy heavy feeder botnak.
Másik halunk, a kecsege horgászatánál is igen nagy hasznát vesszük az érzékeny spiccnek. Ez a halfaj alig rázza meg a spiccet, piciket "üt" oda a csalinak. Ezek a finom ütések nagyságrendekkel jobban látszanak a botspiccen egy "átlag" fenekezõhöz képest.
Összefoglalva a feederbotos horgászatot, azt hiszem beláthatjuk, hogy ezzel az univerzális bottal igen változatos horgászmódszereket találhatunk a jobb fogás eléréséhez. Ahhoz, hogy ez minnél többször sikerüljön, nem kell ragaszkodni mereven a bevált módszerekhez, sõt nem minden áron kell feederbottal sem horgászni! A lényeg a hal tartózkodási helyeinek alapos ismerete. A cikk arra is ki akart térni, hogy az ismert, ámde nehezen horgászható haltartó helyeket hogyan tudjuk könnyebben meghorgászni, de persze a módszerek igen sokfélék, nem férnek eme rövid ismertetõ kereteibe. Feederbottal horgászva gyakorlatilag a könnyû-közepes fenekezõmódszerek mindegyikét használhatjuk azzal az elõnnyel, hogy a kapás igen jól észlelhetõ a botunkon. A feederbot "finom" bot, használjuk a "finom" horgászmódszereket! Egy-egy nagyobb hal fogása valódi küzdelem lesz. A közel egyenlõ esélyekkel zajló csata igazi élményt fog nyújtani minden horgásznak. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
